Cukorbeteg diéta

A 2-es típusú cukorbetegség diétája

A cukorbetegség összetett anyagcserezavar, melynek legszembetűnőbb jele a vércukorszint megemelkedése. Két alaptípusát és több altípusát ismerjük. Az 1-es típusú cukorbetegség elsősorban gyermek-, tini-, vagy fiatal felnőttkorban alakul ki. Kezelése inzulinnal történik. A 2-es típusú diabéteszt korábban időskori cukorbetegségnek hívták, de ma már számtalan tíz év körüli gyermek, fiatal áll a gondozásom alatt és szerte a világban megfigyelhető e betegség egyre fiatalabb kori kialakulása. Elsősorban nekik szeretnék segítséget nyújtani, hiszen tapasztalataim szerint nagyon kevesen vannak tisztában a diéta fontosságával, információik hiányosak és nagyrészt ideje múltak. Pedig helyes életmóddal, diétával elkerülhető az inzulinos kezelés és a cukorbetegség szövődményei.

Teljes életmódváltás

A 2-es típusú diabétesz diagnosztizálásakor az első, amit az orvos közöl a beteggel, hogy diétáznia kellene. A kérdés az, hogy ez mit is jelent pontosan? Nem egyszer találkoztam olyan életerős huszonévessel, akik ebben a korban lettek 2-es típusú cukorbetegek, mégsem kaptak semmilyen felvilágosítást a diétájukkal kapcsolatban. Vannak, akik annyit tudnak, hogy zsemlét kell enni. Hogy mennyit? Amennyit akarnak – vélik. Pedig a 2-es típusú cukorbetegség elsődleges kezelési módja a diéta. Nem elég azonban egy-két étrendi tanácsot megfogadni, a legjobb az életmódváltás, amelybe a rendszeres mozgás is beletartozik. Iktassunk be minden nap fél óra mozgást – természetesen mindenki az egészségi állapotának megfelelő mozgásformát válasszon! Nagy súlyfelesleggel nem tanácsos futással kezdeni, mert megterheli az ízületeket, de az úszás, vagy a biciklizés tökéletes választás.

Igyekezzünk ne a nehézségre figyelni, hanem inkább a rendszerességen legyen a hangsúly. Hosszútávon már az is segíthet, ha minden nap fél órát sétálgatunk.

Határértékek:

Normál éhgyomri (8 órás éhezés után) vércukorszint: < 6 mmol/l

Étkezések után (1,5-2 órával):

csökkent glükóz tolerancia: > 7,8 mmol/l

diabetes > 11 mmol/l

Súlycsökkenés a vércukorszint normalizálódásáért

A legfőbb célunk a súly csökkenése, hiszen a kilók apadásával a termelődő inzulin egyre jobban képes lesz kifejteni hatását, így a vércukor szint is normalizálódhat.

A súly csökkenéséhez mindenképp kalóriában szegény étrendet kell összeállítanunk. Ez nők estében naponta 1200 kcal-át jelent, férfiknál 1500 kcal-át. Az étrend állhat három vagy öt étkezésből. Én az utóbbit szoktam előnyben részesíteni, mivel így elég közel esnek az étkezések, és az alapanyagcsere is megfelelő szintre gyorsítható. Ez azért fontos, mert így nyugalomban is egyre több energiát használ fel a szervezetünk, kevesebb tartalékot képez.

Az étkezéseket úgy osszuk el, hogy a reggeli ébredés után egy órán belül elfogyasztásra kerüljön. Majd 10 óra körül jöhet a tízórai, 13 óra körül az ebéd, 15 óra táján az uzsonna, 18 és 19 óra között pedig a vacsora. (Ha valamelyik étkezést átaludtuk, akkor nem kell bepótolni. Figyelem, délben kelők: este hatig nem szükséges öt étkezést letudni!)

Alapanyagcserének nevezzük azt a minimális energiafogyasztást, amelyet nyugalomban levő, nem alvó, gyógyszeresen nem befolyásolt emberben mérhetünk.

A megfelelő étrend

1200 kcal tartalmú étrend mellett a naponta bevihető szénhidrát (CH) mennyisége 150 gr, 1500 kcal-nál 185 gr. Ezt érdemes 2-3 hétig számolni, utána már meg fogjuk tudni ítélni, vagy kérjünk dietetikustól segítséget.

Ezt a szénhidrát mennyiséget kell szétosztanunk három vagy öt étkezésre. Például 150 gr CH esetén a reggeli: 35 gr, tízórai: 15 gr, ebéd: 50 gr, uzsonna: 15 gr, vacsora: 35 gr CH.

A szénhidrátok számolása mellett a legfontosabb, hogy ismerjük a szénhidrátok vércukoremelő képességét. Ezt a glikémiás indexel jellemezzük, és mindig a szőlőcukorhoz hasonlítjuk. A szőlőcukor 100%, minden más élelmiszer vércukoremelő képessége ehhez viszonyítandó.

A glikémiás index (rövidítve: GI) az egyes élelmiszerek vércukoremelő képessége a szőlőcukorhoz képest, százalékban.

Glikémiás indexet befolyásoló tényezők:

A glikémiás index csökken a rosttartalom növelésével (például teljes kiőrlésű liszt használata esetén), vagy a szénhidrátokkal együttesen fogyasztott fehérjének, zsírnak köszönhetően.

A glikémiás index növekszik az élelmiszer szerkezetének lazulás által (turmixolás, pelyhesítés, szétfőzés).

Szénhidrát-tartalom (CH) számolása

Jó hír, hogy van pár dolog, amely szabadabban fogyasztható, nem kell számolni a CH tartalmát.

Nem számolandóak:

  • felvágottak, húsipari termékek (kivétel: májat tartalmazók, hurka)
  • húsok, halak (kivétel: máj, kaviár)
  • tojás
  • sajt
  • zöldségek, melyeknek 100 gr-ban 5 gr , vagy annál kevesebb a CH tartalma (pl. uborka, paradicsom, paprika)
  • víz
  • édesítőszer
  • fűszerek
  • zsiradékok (pl. margarin, szalonna stb.)

Gondoljunk csak bele, hogyha reggelire sonkás tojásrántottát eszünk, vajas kenyérrel, zöldségekkel, iszunk hozzá édesítőszerrel készült teát, akkor csak a kenyeret kell számolnunk.

Néhány fontosabb élelmiszer CH tartalma (100 gr-ban):

(Ezek átlagértékek, a termékek csomagolásain más szerepelhet!)

  • Kenyér: kb. 50 gr CH
  • Alma: 7 gr CH
  • Vöröshagyma: 8 gr CH
  • Sárgarépa: 8 gr CH
  • Zöldborsó: 14 gr CH
  • Tej: 5 gr CH
  • Joghurt (natúr): 5 gr CH
  • Tejföl: 4 gr CH
  • Rizs: fehér- 77 gr CH; barna- 53 gr CH
  • Durum tészta: 73 gr CH
  • Rozsliszt: 67 gr CH
  • Búzaliszt: 76 gr CH

Példák

Ha megmérjük a kenyeret, amit enni szeretnénk, és az 80 gr, így számoljuk a CH tartalmát:
100 gr kenyérben 50 gr CH (számolási mód: 80x 50:100=”keresztbe szorzás”)
80 gr kenyér CH tartalma 80×0,50 = 40 gr CH

Ha az almánk 250 gr:
100 gr almában 7 gr CH
250 gr alma CH tartalma 250 x 0,07 = 17,5 gr CH

Ha azt tudjuk, hogy 15 gr CH lehet a tízórai, a következőképpen számoljuk ki, hogy mennyi kenyeret vagy almát ehetünk:

100 gr kenyérben 50 gr CH van.
15:50 = 0,3
100×0,3 = 30 gr kenyeret ehetünk

100 gr almában 7 gr CH van.
15:7 = 2,14
100 x 2,14 = 214 gr almát ehetünk

Remélem, akinek szüksége van rá, megfogadja tanácsaimat. Ha egyedül nem megy, keressünk fel egy hozzáértő szakembert!