Manapság, ha valakin „van mit fogni”, arra kárhoztatott, hogy fogyókúrákkal sanyargassa testét, pedig, ha például 50 évvel ezelőtt élt volna, akkor lehet, hogy ő lett volna az irigyelt díva.

Hogyan változtak a nőideálok az elmúlt évtizedek alatt?
Egészségünk szempontjából milyen testösszetételre lenne szükségünk?

“Míg a XX. század elején a töltött galambokért rajongott a világ, a húszas években már a lapos mellűek jöttek divatba, hogy aztán 1950 tájékán átadják a helyüket a telt idomú homokóráknak. Ma ismét a cingárság a sikk”.

Nem hiába tettem fel az előbbi két kérdést külön. Sajnos a nőideál, és az egészséges test nem mindig fedi egymást. A testtömegi eltéréseket, tápláltsági állapotot a Body Mass Indexxel (BMI) határozhatjuk meg. A számításának módja: a kilogrammban kifejezett testsúlyt elosztjuk a méterben mért magasság négyzetével, az eredmény az elhízás mértékét jelenti. A kapott végeredményt megnézzük, melyik csoportba illik bele.

BMI csoportok
<20 Sovány
20-24,9 Normál
25-26,9 Túlsúlyos
27-29,9 Enyhén elhízott
30-39,9 Közepesen elhízott
>40 Kóros elhízás

Ha valakinél 17 alatti vagy 27 feletti értéket kapunk, az fokozottan veszélyes állapotot jelent az egészségére.

A testkép az egyén saját testével kapcsolatos pszichológiai élménye, attitűdje, meghatározza az önértékelést és énképet. A testkép megítélésében, az ideális testalak divatjában a kultúra és az adott kor is fontos szerepet játszik.

Mindig voltak híres nők, akik megtestesítették a kor uralkodó nőeszményét. A híres festők ábráin jól követhetők, hogy abban a korban, amikor alkottak, milyen nőt tartottak szépnek. Rubens XVII. századbeli telt nőalakjait Modigliani karcsú hölgyei követték, s mindkét típus igen népszerű volt a maga idejében. A viktoriánus kor hölgyei sápadt arcukkal, törékeny és karcsú testükkel képviselték a női szépséget. A huszadik század elején a fiúszerű karcsúság hódított. Az 1930-as évektől a női test anyaiságának idealizálása helyett szexszimbólumok léptek a színre. A II. Világháború idején a náci Németországban az új női ideált, az egészséget, kiváló fizikai kondíciót sugalló, sportos, aktív, izmos, reproduktív nő jelentette, röviden fogalmazva, reprodukció a haza szolgálatában. Újabb változást jelentett a divat és a női ideál terén a háború vége, ekkor a tökéletes testű nők, mai szemmel kissé teltek, nagy mellűek és vékony derekúak voltak. Visszatért a fűzők időszaka, mely szépséges Erzsébet királynénk, Sissi idején is hódított.

1950-es évektől kezdve új divatot és szépség-ideált teremtett Marilyn Monroe, Sophia Loren és Jayne Mansfield a filmek, képes újságok és a televízió segítségével. A 60-as évektől drámai változást jelentett a sovány divatmodell Twiggy fellépése. Minél vékonyabbnak lenni, hirdették a plakátokon az angol modell képei. Ez furcsa jelenség volt, hiszen a nők szabadabbak lettek, „terjeszkedni” kezdtek, azaz aktívabbak lettek a társadalomban, ugyanakkor „összehúzták” magukat, testüket egyre szűkebb határok közé szorították. A divat ismétli önmagát, a XX. század utolsó évtizedében visszatér a hatvanas évek divatja. Manapság a reklámokban ismét a nagyon vékony

nőideálok jelennek meg Twiggyre emlékeztetve. Közülük is a legismertebb Kate Moss, akinek alakja egy tízéves kislányéval vetekszik. Twiggy vékony testével új divatot teremtett. Hatására több fiatal lány vált anorexiássá.

A 80-as években a széles váll és a plasztikázott mell volt jellemző a divatmodellekre. Kutatók vizsgálták az elmúlt 20 év playboyaiban szereplő lányok és a Miss Amerika testméreteit, és azt találták, hogy a győztesek egyre soványabbak. A diétára, a különböző fogyókúrákra vonatkozó könyvek és újságcikkek száma megsokszorozódott. 90-es években jellemző, a testépítő, leginkább önmagát szerető, a férfiakat tárgyként használó nő.

Ma a női testet sok esetben arra használják, hogy árucikkeket adjanak el vele, egyaránt láthatjuk a csont sovány modelleket a kifutókon vagy akár éppen egy samponreklámokban, elsétálhatunk néhány játékbolt előtt, ahonnan Barbie-babák mosolyognak ránk vagy megcsodálhatjuk számítógépes játékaink között Lara Croftot. Fokozatosan elkezdünk egy irreális világban élni, ahol a női ideál rég elrugaszkodott a valóságtól. Sok nőben főleg a fiatalabb generációban frusztráció érzését kelti az a tény, hogy a valóságban még csak hasonlítani sem egyszerű e női alakokra. A test is tükrözi a társadalmat. A modern társadalmakban a karcsúság aszkézist igényel. A test a társadalmi sikeresség mértéke.

Mindenesetre tény, hogy az aktuális nőideálok hatással voltak az adott kor nőire, és ahogy a nőideálok egyre soványabbak, úgy lesznek a nők egyre elégedetlenebbek önmagukkal és vesznek fel káros táplálkozási szokásokat, mivel nem, vagy csak nehezen tudnak megfelelni a társadalom és a média által diktált követelményeknek.

Én úgy gondolom, hogy aki nem tartozik az egészséget veszélyeztető kategóriába, annak nem feltétlenül kell fogynia. Persze mozogni azt lehet, és kell is. Elnézve nőtársaimat, ahogy egész életükben elégedetlenek és hajszolják az ideálisnak vélt alakot, mindig szomorúsággal tölt el. Hiszen élvezhetnék a testüket, és lehetnének boldogok, elégedettek is. Remélem, hogy a cikk hatására páran elgondolkodnak, tükörbe néznek, és megpróbálnak boldogok lenni a bőrükben!

Kovács Judit
dietetikus