Dávid 17

Dávid vagyok. 17 éves és 63 kilót fogytam.

151 kilósan döntöttem el hogy ideje változni mivel már elegem volt az állandó gúnyolódásból és megalázásból. De nem csak ezért szerettem volna változni. Elsősorban magam miatt vágtam bele ebbe az egészbe. Meguntam azt, hogy a súlyom miatt elzárkóztam a világtól, ha ruhát szerettem volna vásárolni, akkor szinte semmi nem volt az én méretemben, abból hogy zugevővé váltam (nem mertem mások előtt enni, mert féltem mit gondolhatnak rólam), és hogy állandó önbizalom hiányban szenvedtem.

Sajnos a súlyproblémámból kifolyólag kialakult nálam a hypertónia, azaz a magas vérnyomás.
A diétát elkezdeni nagyon nehéz volt. Megállni a sok kísértést, mint például: a csokoládét, a cukros üdítőket, illetve a családi összejövetelekkor az asztalon lévő temérdek ételt.

Próbálkoztam már korábban is diétával, de sajnos nem járt eredménnyel. Tavaly nyáron egy hetet töltöttem a Heim Pál Kórházban a betegségem és a túlsúlyom miatt. Nagyon kedvesek az ott dolgozók. Ez volt az első olyan hely, ahol nem azt vágták a fejemhez, hogy dagadt vagy, fogyjál le. Itt kerültem kapcsolatba Kovács Judit dietetikussal, akinek nagyon sokat köszönhetek. Nagyon sok hasznos és eredményes tanácsot sajátítottam el általa.

Sajnos a fogyás nem volt zökkenőmentes. Volt olyan időszak, amikor nem fogytam annyit és olyan gyorsan amennyire szerettem volna, de nem adtam fel és továbbra is jártam a dietetikushoz.
Összesen 63 kilogrammot sikerült fogynom. Leírhatatlan érzés. Végre visszanyertem önmagam. Újra nyitott vagyok a világra, nem otthon ülök egymagam és búsulok. Sok új barátot szereztem, mert könnyebben kezdeményezek mások felé, mint az előtt. Rendszeresen eljárok otthonról szórakozni vagy a haverokkal lógni, amire az előtt nem volt példa.
Végre nem vagyok zugevő, bátran merek enni mások előtt is, mert tudom, hogy nem én vagyok a „KÖVÉR” akit mindenki megbámul, hanem egy ember vagyok a sok közül. Most már a ruhavásárlás sem probléma. Jó érzés úgy vásárolni, hogy tudom, hogy vannak ruhák az én méretemben, sőt még válogathatok is. Mióta lefogytam az önbizalmam is visszatért. Jó érzés úgy végig menni az utcán, hogy tudom, hogy nem bámulnak meg vagy mutogatnak rám ujjal.
A testnevelés órák sem jelentenek többé problémát. Minden feladatot és felmérést meg tudok csinálni. A legjobb érzés, hogy nincs többé gúnyolódás és megalázás. Nem kell többé emiatt stresszelnem. Tudom, hogy semmi sem lehetetlen, csak kitartás kell hozzá. Jó érzés „normálisnak” lenni.