2010 őszén elhatároztam, hogy abbahagyom a fogamzásgátló szedését. A gyógyszer elhagyása után a ciklusom rendszertelenné vált. Az idő folyamán, fel is jött rám jó pár kiló, amit én elsősorban a mozgáshiánynak, és annak tulajdonítottam, hogy irodai munkát végzek. A nőgyógyászati kontroll vizsgálatig ennyit tapasztaltam. 2011 tavaszán egy vizsgálat során kiderült, PCOS-m (policisztás ovárium szindróma) van.

A nőgyógyászom diétát és mozgást javasolt, mivel az eredményen ezekkel lehet javítani. Utána hazamentem, és otthon sokáig sírtam. “Miért! Miért pont én?” Majd összeszedtem magam, és mivel nem szerettem volna légből kapott diétába kezdeni, és szeretnék egyszer babát is, a munkahelyi kapcsolatoknak köszönhetően felkerestem Juditot, aki már az első alkalommal javasolta, hogy menjek el egy terheléses vércukor vizsgálatra, és nézzük meg az inzulint is, mert a PCOS párban jár az inzulinrezisztenciával.
Az első beszélgetésünk alkalmával megmértük a súlyom, a zsír-,izom- és vízháztartást. Akkor 75,6 kg voltam. Illetve, vittem egy teljes vérképet is magammal, amivel igazán semmi probléma nem volt, a vasam volt kevés (ami valószínű genetikai).

Végigvettük, hogy néz ki egy napom: hányszor és miket eszem, és kb. mennyit.
Judit azt mondta, hogy alapvetően nem rossz az étkezésem, de be kell vezetnünk a napi ötszöri étkezést, heti háromszori mozgást, az étkezési mennyiségeket csökkentenünk kell, ill. bizonyos dolgokat kivonni az étrendemből.
Első körben azt beszéltük meg, amit mindketten reálisnak láttunk, hogy a cél, 65 kg. Bár közölte, hogy ez egy hosszú folyamat lesz. De már itt mondtam Juditnak, hogy az én álmom, újra 59 kiló-grammosnak lenni.
Pár dolgot ki kellett hagynom az étrendemből, ami eleinte megviselt.

Tavaly március végén voltam nála, és megbeszéltük, hogy április 1-vel kezdem a váltást, ill. megcsináltatom a kért vizsgálatot, és 1 hónap múlva újra találkozunk.
Közben elkészült az IR, ahol nem volt a legrosszabb, de nem volt jó sem az inzulin-, sem a vércukor értékem. Utóbbi, sokkal lassabban állt vissza a normális értékre, mint ahogy kellett volna.

Az étrend kialakításában segített Judit. Részletesen átbeszéltük, hogy mit szabad, mit nem, és a napirendemhez igazítottuk az étkezések időpontját tekintve.

Közben elmentem egy 4 órás AVIVA torna tanfolyamra is, amit azután heti 3-szor rendszeresen végeztem otthon.

Eltelt egy hónap és újra Juditnál voltam. Erre az eredményemre nagyon emlékszem, -5 kg. és az egyéb mért adatok is javultak. Az eredmény miatt az étrendemben is kaptam engedményeket.
A következő hónapban megint kb. 3 kg ment le, és utána is, és a centik is szépen fokozatosan csökkenni kezdtek.
Judit kérésére 3 hónap elteltével az IR vizsgálatot újra megcsináltattam, és az IR és vércukor értékem szuper lett.
A ciklusom is kezdett rendszereződni.
Miután július közepe tájára elértem a becélzott súlyt, azt beszéltük meg, hogy legközelebb akkor megyek hozzá, ha úgy érzem elértem azt a súlyt, amit szeretnék (59 kg), és bármi van, keresem. Tudom, hogy az eredményemmel Juditot is megleptem. Ahhoz, hogy minden alkalommal kaptam valami engedményt, hozzájárult, hogy betartottam mindent, amit Ő kért, és hoztam neki hónapról-hónapra az eredményeket. És betartani nem volt nehéz, hiszen nem kért nagy dolgokat tőlem, és azokat is értem, az egészségem helyreállításáért tette.
Október legelején voltam nála újra, és a súlyom: 59,6 kg volt. Utána nem sokkal mentem a szokásos nőgyógyászati szűrésre, ahol a legnagyobb örömre tünetmentes lettem, és akkor már kb. 3 hónapja napra pontosan 28 napos ciklusom lett.
Judit kérésére beszereztem egy személyi mérleget, hetente kétszer mérem magam. És utolsó találkozásunk óta tartom a súlyom, 58-60 kg között mozog.
Még vár rám most tavasszal egy újabb IR vizsgálat. Ha az is jó lesz, azt mondta Judit 2 évig nem kell összeszurkáltatnom emiatt magam.
Ahhoz, hogy elérjem az „álomsúlyomat” kreáltam magamnak egy betegséget. Nagyon sokat köszönhetek Juditnak a segítségéért, a támogatásáért. Nekem is volt mély pontom. A diéta legelején, talán a 2. héten volt egy nap, amikor nagyon rosszul voltam, és azt éreztem, hogy nem tudom, hogy fogom kibírni. De átsegített rajta. Igaz, hozzátartozik, hogy az önfegyelmem és kitartásom mindig is nagy volt, így ezen egy alkalom kivételével nem volt több ilyen.
A nyári augusztusi szabadságom alatt voltak kilengések, hiszen nem volt mindig megoldott, hogy úgy tudjak étkezni, ahogy azt megbeszéltük. Ezt látta is Judit, hiszen vezetnem kellett egy füzetben az étkezésemet. De látta azt is, hogy ahogy a szabadságomnak vége volt, és az étkezésemet minden probléma nélkül visszaállítottam a már átalakított új életmódra.
Mindehhez hozzátartozik, hogy nem csak egy külső átalakuláson, és életmódváltáson mentem végig, hanem egy komoly belső, lelki munka is zajlott bennem, hiszen nagyjából pont a diétával együtt kezdtem el egy tanfolyamot egy kineziológusnál, akivel a nőiséget keményen megdolgoztuk. És lelki szinten a PCOS a nőiség megélésével is szorosan összefonódik.
Azért említem meg ezt is, mert nekem a gyógyulásomhoz vezető út így kerek, komplett, egész. Hálás vagyok nekik, és magamnak is!
Azóta nem csak egészségügyileg jöttem rendbe, de a nagy átalakulásomat a környezetem, barátok, ismerősök, a férfiak is pozitívan fogadták, és én is sokkal pozitívabban éltem és élem a hétköznapjaimat. Mosolygósabb, nyitottabb lettem az emberek felé, és elmondhatom, hogy boldogabb is.

A napi ötszöri étkezés és a mozgás az életem részei lettek, de úgy érzem megérte. Nem kell nagy áldozatot hoznia az embernek, csak legyen kitartása, és szánjon magára időt. Az egészség mindennél fontosabb, és ha azzal, hogy figyelünk arra, mit és mennyit eszünk, mozgunk is mellé egy keveset, és a lelkünkre is odafigyelünk, megelőzhetjük, hogy gyógyszereket szedjünk és orvosokhoz járjunk.