Mint sokan mások, én is úgy gondoltam, hogy a hosszú hétvégét végre kikapcsolódásra fordítom, és egy pár napot síelek az ausztriai festői Murauban. Ez sajnos nem jött össze, de ne ugorjunk ennyire előre a történetben.

A Suzuki Világtól kaptam tesztelésre egy gyönyörű Grand Vitarát a hétvégére. Gyönyörű autó, összkerékmeghajtás, nagy csomagtér. Mi kell még egy utazáshoz. Már a városban is bizonyított csúcsforgalomban. Könnyen navigálható, és mint nehezen parkoló női sofőr is kijelenthetem, hogy mindenhol remekül meg tudtam állni vele, még a belváros kis utcáiban is.

Március 15-ei hétvégére havazást mondtak. Tudomásul vettük, lassabban fogunk haladni. De hogy ennyire!

Munka után, este fél 8-kor indultunk. Ekkor már elég komolyan esett a hó és fújt a szél. A kocsink szuper stabilan ment az úton ennek ellenére is. Az autópályán 3 sorból 2-ben kamionok álltak, míg a szem ellátott. Szerintem 1 év alatt se látok ennyi kamiont, mint azon az 1 estén. Ok, GPS-be pötyögtünk: kerülőút. Mentünk az 1-es főúton, ami szépen járható volt, de gondoltuk (mert nem volt más hír), az autópálya már jó, így újra megpróbálkoztunk vele. 40 m-t (!) mentünk 2 óra alatt. Újra lejöttünk a pályáról, és megpróbálkoztunk egy Tata környéki kerülőúttal. Itt elég rossz volt már az idő. Ha más autóval vagyunk, biztos elakadunk, és betemet a hó. Így viszont meg se éreztük a buckákat. Mintha száraz úton mentünk volna.

Egyszer csak 3 traktor állt előttünk, akik visszafordítottak minket Tatára, ahonnan 2 napig nem engedtek ki. Éljen az ülésfűtés és a tágas hely. A kocsiban aludva ezek mind jól jöttek. Amikor szombat délben végre magunk mögött hagyhattuk az igazán szép Tata városát, akkor sem volt egyszerű utunk. Mivel Pestre nem jöhettünk, mert 30 km-es kocsisor araszolt abba az irányba, így úgy döntöttünk, kihozzuk a maximumot a helyzetből, és mi akkor is síelünk. Még ekkor sem lehetett Ausztria irányába menni, így megcéloztuk Eplényt. Útközben rengeteg útlezárást, balesetet láttunk. Mentünk földúton, méteres hófalak között is. Elakadtunk? Dehogy!

Jelentem, a síelés meg volt, bár nem úgy, mint gondoltuk. A hétvége, mint egy szürreális álom, szinte nem is hihető, hogy ilyen megtörténhetett. És mi még jól jártunk, mert lejöttünk a pályáról. Aki nem, őket még szombaton szabadították ki.

A traktorosok, akikkel a hóviharban találkoztunk, és a kocsikat húzták ki a hóból, igazi HŐSÖK voltak!!! Igazi nagybetűvel. Hóban, fagyban, órákon keresztül megfeszített munkát végeztek.

Visszatekintve örülünk a szerencsénknek, hogy hamar cselekedtünk, jól döntöttünk, és hogy olyan autóval voltunk, amiben megbíztunk, ami minden terepen átvitt. Ezúton köszönöm a Suzukinak!

Kovács Judit
dietetikus